A zöldségeskertünkbe még veteményezés és palántázás előtt, a tervezéskor számos olyan apró újítást vezethetünk be, melyekkel megkönnyíthetjük az évközi munkákat, növelhetjük a termésmennyiséget és minőséget is. Cikkünkben ezekről a praktikákról számolunk be olvasóinknak.

Házi konyhakertjeinkben - a nagyüzemi soros műveléssel ellentétben - úgynevezett ágyásos művelést alkalmazunk, mely valójában számos előnnyel jár a soroshoz viszonyítva. Ágyásos művelésnél könnyebb közlekedni a növények között, hiszen míg sorosnál jórészt csak a sorközökben és a gyalogutakon van módunk elmenni a növények között, addig ágyásos művelésnél minden egyes ágyás körbejárható, ezzel a növények ápolási munkái kényelmesebben végezhetők el.

Zöldségeink fajtól és fajtától függően különböző hosszúságú tenyészidejűek. Vannak, amelyeknek a tavasztól őszig tartó időszak sem elegendő a teljes termés beérlelésére, ilyenek például a folyton termő paradicsomok, melyeket az első fagyok pusztítanak el. Ha nem lenne fagy, még hónapokon keresztül teremnének.

Ha mindig szeretnénk friss zöldséghez jutni, alkalmazzunk vetésforgót, persze nem mindegy, hogyan! A mezőgazdasági és kertészeti termesztésben a vetésforgó lényege, hogy egy növény betakarítása után olyan másik növény kerüljön ugyanarra a helyre, amelyet nem akadályoz az előtte ott termesztett növény. Rokon fajokat azért nem célszerű ugyanarra a helyre tenni egymás után, mert rokonságukból adódóan szükségleteik és kártevőik is hasonlóak. Amennyiben nem rokon növényeket teszünk egymást követően ugyanarra a helyre, akkor ezek a problémák nem állnak fenn. A dolog lényege tehát, hogy úgy állítsuk össze a zöldségeskertünk növényeit, hogy ahol hamar lekerül egy növény, ott utána még olyat tudjunk kipalántázni, vagy vetni, ami az őszig még betakarítható. Ilyen rövid tenyészidejű (időbeli hézagpótló) fajtákat találunk a káposztafélék, a retekfélék között, de a zöldhagymát is néhány hét alatt megnevelhetjük magunknak.

Régi megfigyelések mellett tudományos magyarázatok is alátámasztják, hogy egyes növények jó hatással vannak más növények fejlődésére, kórokozóik elriasztására. Ezeket egymás mellé ültessük. Ezzel szemben mások pont ellenkezőleg, rosszabbul fejlődnek egymás társaságában. Nem szerencsés, ha csupán egy, vagy csak nagyon kevés növényből tartunk sok egyedet, mivel ez kedvez a betegségeknek és kártevők elszaporodásának. Tehát, az a jó, ha minden fajtából van egy kevés a kertünkben!

Fontos, hogy alábbi zöldségfajtákat ne ültessük egymás mellé, illetve közelébe:
Petrezselyem-fejessaláta, sárgarépa-spenót, sárgarépa-kapor, hagyma-káposzta, burgonya-hagyma, burgonya- napraforgó, uborka-burgonya.

Továbbá a paradicsomot ne tegyünk karalábé, kömény, vöröskáposzta, sárgarépa, petrezselyem mellé.
Előnyös viszont:a sárgarépa-hagyma, burgonya-zöldborsó, fejes saláta-borsó, brokkoli-burgonya, bab-karalábé, karfiol-fejes saláta, petrezselyem-káposzta, paprika-bazsalikom, paradicsom-fokhagyma, uborka - karalábé társítás.